2.fejezet

Zete ügyetlenül próbált kitérni a felé közeledő faágak közül, de a legtöbb így is nekicsapódott az arcának. Mire feleszmélhetett volna az előző csapásból egy őz szökkent elő kecsesen a bokrok közül. Lova megrémült és felágaskodott, erre pedig nem volt felkészülve, elvesztve egyensúlyát a földre esett. Hallotta, ahogy a paták dübörgése egyre csak távolodik, de tüdejébe beszorult a levegő és tehetetlen volt. A világ elsötétedett számára és elvesztette eszméletét. Nem sokáig feküdt így, mert éles lónyerítés bántotta a fülét. A fény elvakította egy pillanatra a feje megfájdult és hirtelen azt sem tudta, hogy hol van, vagy, hogy egyáltalán kicsoda. A nyerítés újra végigjárta a tájat észhez térítve Zetét. Feltápászkodott, örömmel vette tudomásul, hogy nem tört el semmije csak nagyon fájt a medencecsontja és alig bírt emiatt jobb lábára nehezedni. Bicegve elindult a hang irányába, ami a bokrok mögül jött. A Nap kezdett a horizont alá bukni ezért tudta, hogy sietnie kell, ha nem akar kinn éjszakázni. Már pedig azt nagyon nem akart. A fák ágai között megpillantotta a vergődő Calusat. Lelassította lépteit és halkan, hosszan fütyülni kezdet mire a ló felkapta a fejét és a hang fele fordította látó szemét. Zete nagyot nyelt és elindult az állat felé, aki abbahagyta a fészkelődést és türelmesen várta a segítőjét. Zete keze megremegett amint kinyújtotta a ló fele és meglepetésére Calusa szinte egyszerre finoman megbökte. Közelebb sétált, végigsimított izmos nyakán, közben pedig keresni kezdte az elakadásának okát. Hamar észrevette, hogy a ló lábára egy futórózsa egyik elágazó szára csavarodott rá. A tüskék mély, vérző sebet ejtettek lábán. A férfi próbálta leszedni róla, de minden egyes mozdulat fájdalommal járt az idegileg kikészült lónak. Arról nem beszélve, hogy felsértette az ő kezét és. A saját vére keveredett a lóéval és már azt sem tudta melyikük vérzik jobban, de nem adta fel. Zselyke eközben kétségbeesetten kereste testvérét. Mikor üldözőbe vette a tőle pár méterre elszáguld lovat a rossz fényviszonyok miatt azt hitte, hogy Calusa az, viszont mikor közelebb ért hozzá rémülten vette tudomásul, hogy Zete lova. Egyszerre a keresésébe kezdett, de fogalma sem volt, hogy hol lehet, ezért elindult a hazavezető úton. A férfi időközben kiszabadította a lovat és megnézte a sebeket, amik szerencsére csak felszíni sérülések voltak.  Kezével belekarolt a ló nyakába és úgy próbálta irányítani a jószágot, aki a délelőtthöz képest most kezes báránynak bizonyult. Érezte legbelül, hogy valaminek a kezdete lesz ez a kis ,,kiruccanás”. A sötét átvette az uralmat s a táj ismeretlen arcát mutatta Zete felé, de a ló tudta merre kell mennie. Így történt, hogy félúttól Calusa ment elől a férfi pedig bukdácsolt mögötte. Nevét kiabáló emberek és zseblámpák fényére lett figyelmes, ahogy egyre közelebb kerültek a legelőkhöz. Egy számára idegen lány elkiáltotta magát.

-Megtaláltam őket!- lovával gyorsan a férfi mellé ügetett.

-Jól van?-kérdezte kislányos bájjal hangjába és a férfi csak biccentett.

-Jöjjön! Üljön fel mögém- nyújtotta a kezét, de Zete lába olyan szinten fájt, hogy képtelen lett volna felmászni most egy ló hátára.

-Inkább gyalogolnák –közölte nemes egyszerűséggel és elindult az utat mutató lány után Calusaval az oldalán…

Másnap reggel fáradtan, sajgó testrészekkel ébredt és a tegnap esti események nagyrészt kiesett az emlékezetéből. Kintről hallotta az emberek locsogását, lányok visítását és még az életkedve is elment, de felkelt. Mikor a szekrényéhez ért meglepetésben volt része ugyan is egy fogasra fekete lovaglónadrág és egy úgy szintén fekete izomtrikó volt felakasztva a lovarda logójával ellátva. Felvette őket, beletúrt szőke hajába és kiment menedékéből. A házba nem találta meg se a kislányt, se Zselykét így az órára pillantott, ami délután 2-őt mutatott. Szörnyű lelkiismeret furdalás lett úrrá rajta, ezért gyors fogmosás után felkapta sportcipőjét és kisietett a hangok irányába. A lovarda előtt bográcsba készülőfélben volt a pörkölt és a fiataltól az idősebbekig mindféle korosztályból álltak körülötte emberek. Mikor Zselyke megpillantott bátyját megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcán és nem tudta megállni, hogy ne csipkelődjön vele.

-Annyira örülök, hogy felkeltél már azt hittem, hogy Csipkerózsikát játszol és kerítenem kell neked egy herceget.

-Ne már akkor inkább hercegnőt és holnap reggelre kérem a ágyam mellé- kacsintott.

- Ő lenne a másik lovász Zete!- szólt a köröttük állókhoz.

-Zselyk beszélhetnénk? –indult el pár lépéssel arrébb a tömegtől a lány pedig követte.

-Mit szeretnél?

-Calusa jól van?- fürkészte a lány arcát.

-Persze, hogy jól van…

-És nem lehetne, hogy…- Zselyke mutatóujját Zete ajkaira helyezte.

-Nyugi megtartjuk. Csak most gyere és szórakoztasd a vendégeket. –Valahogy így történt, hogy Zete újra kötődni kezdett bármi iránt is. Visszamentek a többiekhez és Zete bájcsevejbe kezdett. Egy ismerős hangra lett figyelmes és elindult irányába. A hang gazdája a tegnap esti lány volt, de mielőtt odamehetett volna hozzá fiatal lánycsapat rohamozta le. Vezetőjük egy szőke plázacica stílusú lány volt aki sehogy sem illet bele a lovarda világába.

-Helo! Ani vagyok-végigsimított Zete arcán és műkörmeivel felsértette bőrét.

-Hello!-válaszolta unottan.- Emlékeztess, hogy kérjek távol tartási végzést –hagyta faképnél a Anit, de a tegnapi lány ekkor már kámforrá tűnt. Az étel elkészült és a vendégsereg nekiesett, mindenki elégedett volt vele kivéve egy valaki… még hozzá Ani aki fennhangon hangoztatta, hogy ez a hús már pedig zsíros és nem tesz jót a diétájának. Persze újdonsült csatlósai hevesen bólogattak.

-Kedves Vendégeink!-hivatalosan is megnyitom a Scarpetta Lovaspart Heti Táborát, ami röviden csak SLHT. A holnap reggelt azzal fogjuk tölteni, hogy mindenki kiválasztja a saját lovát, megetetik, megitatják és lecsutakolják. Ebéd után nyeregbe pattannak és Zete- a férfire mutatott, aki egymagában ácsorgott.- vezetésével tereplovaglásra indulnak a középszintű haladók. A kezdők pedig itt maradnak velem és elsajátítják az alapokat. Estére pedig egy hatalmas tábortüzet összedobva, szalonna- és lecsókolbász sütést terveztem. Most pedig kérek mindenkit, hogy kövessenek! Elvezetem önöket a házhoz, amiben Önök fognak lakni. –az emberek leszedték a buszról táskáikat és elindultak Zselyke után. Zete is érdeklődve követte húgát, mert nem tudott a kis házról, ami nem is olyan kicsi. – A lakhelyük eredetileg egy kastély volt, amit pár éve megvettem és felújítattam. –erre sokan megborzongtak, izgalomba jöttek és csacsogni kezdtek. A fák közül fehér ódon falak emelkedtek ki öt torony szegélyezte. Belépve az ajtón vörös szőnyeg futott végig a csigalépcsőn, ami vele szemben volt. A falra fáklyák és képek voltak felakasztva, régies bútorok és itt-ott pókhálók szőtte sarkok tették még borzongatóbbá az épületet, de emellett még is valamilyen nyugodtság árasztotta le az embert.

-Szerencse, hogy engem nem ide száműztél- súgta Zete Zselyke fülébe, mire az asszony felkacagott. A vendégek maguk választották ki szobáikat és magukra hagyva őket visszamentek a saját házukba.- A lányod most hol van?

-A nagymamájánál. A nyár 99 százalékát ott szokta tölteni.

-Á, értem! Akkor csak ketten leszünk?

-Yep!

~Másnap reggel~

Zete kipihenten ébredt, kikelt az ágyból, felkapta a gönceit és kiment magának kávét főzni. Zselyke kómás fejjel ért ki a konyhába és nagy ásítás közepette köszönt bátyjának.

-  Látom valaki jól aludt- heccelődött.

-Hehe –ismét ásított- nem te futkostál a szálló és a ház között az éjszaka folyamán.

-Miért volt valami probléma?

-Nem csak annak a gazdag kölöknek semmi se volt jó. ,, Ez a szoba túl meleg, ez meg túl hideg. Ez túl párás nem jó a bőrömnek se a hajamnak. Itt meg nincs elég konnektor és nem jó a szoba fekvése. Nem tetszik ebből meg a kilátás és még az ágy is kisebb, mint az előbbibe.”-utánozta a lány hangját. Zete hasát fogva röhögött húga kiborulásán. A lány kihasználva ezt a helyzetet ellopta bátyja kávéját és egy húzásra megitta- Jöhet a következő- kacagta. Összeszedték magukat és átmentek a szállóba két nagy táskával. Egyikbe a kenyeret vitték a másikba pedig minden hozzávalót egy harmadikba pedig teát és kávét.

-Nem lenne egyszerűbb, ha esetleg te is ott laknál velük?

-Nem… annyira nem vonz az a hely.- A vendégek még aludtak mikor odaértek kivéve egyet még pedig Anit. Mikor megpillantotta Zetét felugrott a lépcsőről és odafutott a férfihoz, majd nyakába ugrott.

-Annyira hiányoztál olyan unalmas itt egyedül! Ételt is hoztál? Jaj, de rendes vagy.

-Hátrább az agarakkal kislány!- fejtette le magáról a csaj karjait.

-Na most miért vagy ilyen?- biggyesztette le ajkait.

~Délután~

Örömmel vette tudomásul Zete, hogy lova most már nem a vágóhidasok közt van, hanem a többi versenyló között legel. Bement hozzá, halkan fütyült neki mire felkapta a fejét Calusa és felé fordult. A férfi kinyújtotta a kezét, a ló beleszagolt és mellkason lökte a férfit.

-Szia kislány!- nyomott egy puszit az orrára, átkarolva nyakát odavezette a karám széléhez és felnyergelte. Felpattant a hátára és elindult a többiek fele. A ló ficánkolt alatta örömében hisz már rég nem foglalkoztak vele ennyit és érezte, hogy lassan révbe ér. A tanlovak mellett megálltak és Zete eligazítást tartott a 10 fős csapatnak. Feltették még kérdéseiket és már útnak is indultak. Egy kis csapást választott, ami a hegyek közé vezetett fel. Tudta, hogy max 2 órát lehetnek távol, mert ha besötétedik, nem tud olyan jól tájékozódni. Rövid ügetés után vágtába ugratták lovaikat és nyelték a kiló métereket még egy kis vízeséshez nem értek. Ott megálltak pihenni, elfogyasztották az uzsonnát, beszélgetek hétköznapi dolgokról, elviselte Ani hisztijeit és flörtölési mániáját. Mikor már kicsit elege lett a tömegből felült Clausa hátára, levette felsőjét magára vonva pár ember figyelmét és belelovagolt a vízbe még nem a lónak is és neki is a nyakáig ért. Sokan felbuzdulva követték őt hangos rikkantások közepette. Zete a vízesés tetejére nézett és tekintetét legeltette a barna hajú segítőjén, aki mellett ott állt szürke paripája. Füttyentett egyet, de Ő nem nézett le rá.

-Jól van emberek induljunk vissza, mert hamar lehűl a levegő és vizesek is lettünk- végigsimított haján és elindult kifele. Kiértve a ló megrázta magát, aminek köszönhetően leesett lovasa és bosszankodva nézett fel Calusara.

-Most örülsz te öregasszony? – a ló hátrafordult, megbökte gazdáját és beleprüszkölt a hajába, majd újra megrázta magát.- Na jó ezt értettem. –nevetett és felugrott a hátára. Elindultak, kiérve egy kis szántóra elkiáltotta Zete magát.- Aki leelőz engem és paripámat annak teljesítem egyik kívánságát. – vágtába ugratta lovát és száguldásba kezdtek. Az elején sokan jöttek mellette, de szép lassan leszakadoztak és már csak Ani volt mellette. Átkozta is magát kijelentése miatt. A fák lombjai között feltűnt egy fehér ló, aki úgy tűnt, hogy versenyt fut velük. Hátán pedig a Lány ült és kihívóan Zetére kacsintott. A táv egyre fogyott és Zete azt vette észre, hogy lemaradtak Ani mögött. A lánysikításba kezdett örömébe, rángatni kezdte a kantárt és lábával ficánkolt. A lova ezt félreértelmezte és két lábra emelkedve ledobta magáról. Egy másodperc döbbenet után Zete odasietett, de szemével a fa között Lovagló lányt követte, aki búcsút intett neki. Nagyot sóhajtott és leguggolt Ani mellé.

-Minden rendben?

-Nem ! Nincs!- visította és a földbe vágta ökleit. Ez a gebe ledobott! Követelem, hogy most hozzanak nekem egy új lovat vagy felhívom apámat és bepereli magukat. Hogy merészeltek engem egy ilyen szörnyen vad lóra felültetni?- Zete megforgatta a szemeit.

-Gyere ülj fel mögém majd hazaviszlek.

-Felteszel?- nézett rá nagy, kérlelő kutyaszemekkel. Zete megforgatta szemeit, sóhajtott egyet és megemelve a lányt feldobta Calusa hátára, aki ezt nem nézte jó szemmel.  Odasétált Ani lovához, megfogta a kantárt és a nyereghez kötötte… Mihelyst visszaértek és lesegítette a lóról a lányt, ő előkereste a telefonját és arrébb bicegve telefonálásba kezdett. A túrán résztvevő emberek csontig fagyva nyergelték le lovaikat, mérték ki ételeiket és alig várták már, hogy átöltözhessenek. Az istállónál maradt csoport már meggyújtotta a tábortüzet, ami kellemes meleget árasztott magából. Az eget ezernyi csillag világította be még hangulatosabbá téve az egész sütögetést.  Zete beszámolt Zselykének a balesetről és a lány felháborodottságáról. Zselykét nyugtalanították a hírek, de a mosolya töretlen maradt. Tudta, hogy Ani fontos vendége, mert ha minden jól megy, akkor az apja beszáll társtulajdonosnak és bővítheti a helyet. A tábortűz mellett sütögetés közben rémtörténeteket meséltek, énekeltek és estére visszavonultak szobáikba.